A felsőoktatás egyre jelentősebb szerepet vállal az egyes nemzetek gazdasági növekedésében és társadalmi fejlődésében (OECD, 2015). A felsőoktatási intézmények a tudástermelés- és megosztás, valamint az innovációs potenciál szempontjából egyre inkább előtérbe kerülő szereplők (El Gibari et al., 2018). Tevékenységüket és teljesítményüket, mint ahogy más iparágakat és áltálában véve emberi tevékenységet, folyamatosan mérik és monitorozzák. Ennek a mára bevett és nemzetközileg elismert formája a nemzetközi egyetemminősítő rangsorok használata. Ezen rangsorok a nemzeti szintű tudománypolitika, a kormányok, a továbbtanulási választás előtt álló hallgatók és a média figyelmének is középpontjában állnak (Johnes, 2018). Ezzel párhuzamosan pedig azt is láthatjuk, ahogy a felsőoktatási intézmények ezen relatív – intézmények egymáshoz viszonyított – teljesítménymérő eszközök által definiált „kiválóság” mércéjének igyekeznek megfelelni, sokszor e mentén jelentősen átalakítva missziójukat és tevékenységi körüket (Daraio et al., 2015). A nemzetközi rangsorok elsődlegesen a kutatásra helyezik a hangsúlyt, ezzel pedig a három legfőbb misszió: kutatás, oktatás és ipari tudásmegosztás közül egyértelműen a kutatási aspektus erősítését ösztönzik az intézmények profiljában (Laredo, 2007). Ezen teljesítménymérést szolgáló rangsorok nemcsak a felsőoktatási intézményeket, de a teljes nemzeti felsőoktatási rendszereket is mérhetővé, összehasonlíthatóvá és transzparenssé teszik. Tatiana Sidorenko és Tatiana Gorbatova (2014) tanulmányukat azzal a kijelentéssel kezdik, miszerint ezen rangsorok nemcsak a siker mérésére szolgálnak, de óriási kihívást is állítanak a felsőoktatás szereplői és a nemzetek elé a minél jobb helyezés hajszolása által.

 

Johnes (2018) tanulmányában a The Complete University Guide rangsor kapcsán arról ír, hogy a tizenkét kisebb indikátor közül tíz erősen korrelál egymással és a végleges rangsorral is – többek között – a bemeneti követelmények, a kutatási teljesítmény, a végzett hallgatók foglalkoztatási aránya, a díjak és elismerések száma, ugyanakkor a hallgatói elégedettség és az egyetem szolgáltatásokra fordított költségei nem. Tanulmányunkban célunk, hogy a QS-rangsorral kapcsolatban vizsgáljuk azt, hogy pusztán a kutatási és idézettségi adatokra támaszkodva milyen pontossággal becsülhető meg a végleges rangsor, sorrend. Elemzésünkben a hat pillérhez köthető publikációs tevékenységgel és idézettséggel foglalkozunk. A QS minősítési rendszer az adott egyetem publikációs tevékenységének méréséhez a Scopus adatbázisra támaszkodik. A pontos kiszámítási algoritmus azonban nem érhető el.